Zoli: Nincs több lázas rémkép, mi vaksötétbe hív!
Ne félj, nem bánthat senki!
Jöjj hozzám megpihenni!
Rémült órák könnyét én felszárítom mind.
Ne félj, melletted állok,
csak egy szavadra várok!

Dóri: Nézz rám mindig ilyen égõ szemmel!
Érzem, nem hagysz többé egyedül.
Légy hát mellettem, míg élsz, s míg élek!
Ölelj át, és múlik már az éj!
Csak ennyit kérek én.

Z: Oltalmazlak mától, nincs több rettegés.
Nincs több lidérces álom
a két karom ha átfon.

D: Árnyak nélkül élni, csak ennyit szeretnék!
És még az kell, hogy itt légy,
hogy elbújtass és megvédj.

Z: Hát válassz társadnak míg élsz, s míg élek!
Mától nem bánt többé a magány.
Szólíts kedvesednek most és mindig!
Ezután már mindig légy enyém
Christine, csak ennyit kérek én!

D: Válassz társadnak míg élsz, s míg élek!
Hívj, s én nem hagylak el soha már!
Együtt: Írd át lángbetûkkel sorsom könyvét!

D: Mondd, hogy szeretsz!

Z: Ez nem nehéz!

Együtt: Szeress, csak ennyit kérek én!

Együtt: Ezután már mindig légy enyém!
Szeress, csak ennyit kérek én!