Elisabeth:Szívünkben érzés meg erő, de van mit meg nem old!
Erős a hit, bennünk látod, de minket fel nem old!
Vártunk tán csodát, ám de már nincs miért -
közös út, ha volt is egykor, véget ért!
Fáradt gályák éjnek tengerén,
de a célunk már más - arra mész te, erre én!
Kicsit összesodort az ár,
de a sors az elválaszt már,
és nincs kiút, és nincs már több remény!

F. József: Ha mindig túl nagyra törsz, úgy az keveset se ér!

Elisabeth: Tán te vagy kishitű!

F. József: Egymásra jó vigyáznunk - csak az legyen a cél!

Elisabeth: Milyen roppant egyszerű!

Együtt: Próbáld meg egyszer, és az én szememmel láss -
akkor tán érthetnénk mégis majd egymást!
Fáradt gályák éjnek tengerén,
de a célunk már más, arra mész te, s erre én!
Kicsit összesodort az ár,
de a sors az elválaszt már -
mondd, mért sápadt így el bennünk a vér?

Elisabeth: Te meg én - két gálya éjnek tengerén!
F.József: Ne bánts hát!Ne hagyj el,ne dobj el
hisz szeretnélek én!
Elisabeth: De a célunk már más -
F.József: Ne bánts hát!
Elisabeth: arra mész te, s erre én!
F.József: Ne hagyj el, ne dobj el
A magány nem segít!

Együtt: Kicsit összesodort az ár,
de a sors az elválaszt már!
Mondd, mért sápadt így el bennünk a vér?

F. József: Ne dobj el!

Elisabeth: No, hidd el: ami elmúlt, nincsen már!