Néha mindenünk egy nyár,
s ilyen tánc, nem lesz több már,
de ez sem számít.
Hozzád láncol,
pár, lopott, gyors pillantás.
E meleg, könnyű nyártól, a jövőnk lett más,
mond hát!
/Musical duett2: Sorsunk e tánc/ |
|
|
|
Olyan jó amikor hozzám érsz És én úgy nézek rád Nem kell más Csak hogy velem légy Csak ez az érintés Ez a szótlan beszéd Ami elmond mindent
Sok év magányba fojtott bánatát Minden átvirrasztott Éjszakám panaszát Úgy mint a napsugár Mely áttör minden felhőn A pillantásod átjár Mindent látsz
Érzem elvarázsoltál Félek túl sokat tudsz már És én elfelejtve minden mást Csak az érzésnek élek Mert elvarázsoltál És ezt bárhogy titkolnám Érzem sokkal több vagy már Mindenkinél És csak rád vártam én
Rám néztél ez volt az első jel Furcsa tűz öntött el Rólunk szólt És én éreztem Csak ez az érintés Ez a szótlan beszéd Ami elmond mindent
Sok év magányba fojtott bánatát Minden átvirrasztott Éjszakám panaszát Úgy mint a napsugár Mely áttör minden felhőn A pillantásod átjár Mindent látsz
Érzem elvarázsoltál Félek túl sokat tudsz már És én elfelejtve minden mást Csak az érzésnek élek Mert elvarázsoltál És ezt bárhogy titkolnám Érzem sokkal több vagy már Mindenkinél És csak rád vártam én
Félek hogyha véget ér Soha vissza nem találnék Ha nem volnál Én végleg elvesznék
Érzem elvarázsoltál Félek túl sokat tudsz már És én elfelejtve minden mást Csak az érzésnek élek Mert elvarázsoltál És ezt bárhogy titkolnám Érzem sokkal több vagy már Mindenkinél És csak rád vártam én | |
|
|
Navigation
........................
|
|
|