Néha mindenünk egy nyár,
s ilyen tánc, nem lesz több már,
de ez sem számít.
Hozzád láncol,
pár, lopott, gyors pillantás.
E meleg, könnyű nyártól, a jövőnk lett más,
mond hát!
/Musical duett2: Sorsunk e tánc/ |
|
|
|
Inog az út és szédül a föld
Remeg bennem minden
Ő egyszer az enyém édes és drága
De most el kéne tűnni innen
Ne lássa senki az arcomat
A hangomat senki se hallja
Elér a végzet a testemet adtam
S a lelkemet vesztem rajta
Tudom jól hogy fáj
Mégis kell hogy rám találj
Tudom jól
Elszúrtam mindent
De kérlek hogy várj még
Ne menj el
Nélküled az egész semmit nem ér
Mondd hogy vársz még
Talán újra kezdhetnénk
Visszaadnád az életem
Ha újra eljönnél
Mondd hogy vársz még
Talán újra kezdhetnénk
Visszaadnád az életem
Újra mégegyszer
Inog az út és szédül a föld
Csak én bolyongok az utcán
Az arcod látom
És hallom a hangod
Pedig nem szól senki se hozzám
A fülemben cseng
Ahogy kérdezed miért
De a választ nem tudom én sem
Kezemet nyújtom a csillagokért
De a földre láncol a vétkem
Tudom jól hogy fáj
Mégis kell hogy rám találj
Tudom jól
Elszúrtam mindent
De kérlek hogy várj még
Ne menj el
Nélküled az egész semmit nem ér
Mondd hogy vársz még
Talán újra kezdhetnénk
Visszaadnád az életem
Ha újra eljönnél
Mondd hogy vársz még
Talán újra kezdhetnénk
Visszaadnád az életem
Újra mégegyszer | | |
|
|
Navigation
........................
|
|
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
