Másfél millió néző láthatta, amint két szerelmes fiatal sikerre viszi az egykori Neoton-nótát, a Holnap hajnalig című slágert. Szinetár Dóra és párja között nagy az összhang, szerelmes duettekből már lemezük jelent meg, és gyakran hívják őket koncertezni is.

- Ismerte a versenydalt?

- Csak a refrént, de amikor a párom először eldúdolta, azonnal a fülembe mászott - mondja Szinetár Dóra, aki művésztársával és férjével, Bereczki Zoltánnal úgy idézte föl a nótát, hogy az elmúlt ötven év legsikeresebbjének szavazták meg a nézők.

- Egy kicsit ki is lógott a többi közül, szerintem inkább anyukám idején volt sláger, a többi meg inkább a nagymamám korában. Én Máté Péter Elmegyek című dalára voksoltam volna. Nagyon tetszett az is, ahogy Tóth Vera megszólaltatta az Úgy szeretném meghálálni című számot.

- Ön ismert és népszerű, holott tévésorozatokban sem lép fel és nem szerepel a bulvárlapok címoldalán sem.

- Ferenczy Eszter sajtófőnöknek is köszönhetem, aki mindent megtesz a zenés színház népszerűsítéséért. A sajtó pedig kedvesen bánik velem, amióta kézen fogva sétáltam szüleimmel (édesapja Szinetár Miklós rendező, édesanyja Hámori Ildikó színésznő) az almádi strandon. A veszprémi tévéfesztiválokra magukkal vittek engem is, korán megszoktam az ismertséget.

- Nem volt tipikus gyerekszínész, egyből főszereppel kezdett.

- Egyszer beugrottam négyévesen egy előadásba, mert a nagyszüleim megnézték benne édesanyámat, így nem volt otthon kire hagyni. Aztán jött Nyilas Misi, a Valahol Európában, a Nyomorultak. Sokan azt hiszik, nem volt gyermekkorom, csak a verkli: iskola, próbák, előadások. De nekem élmény volt a színházba bejárni, onnan voltak a barátaim, sokat nevetgéltünk. Hamarabb felnőttem, több mindent tapasztaltam, s megszoktam, felelős vagyok azért, amit csinálok.

- Hogy a művészethez van némi érzéke, abban szerepet játszhattak a gének is, de miért épp a Táncművészeti Főiskolára járt?

- Fred Astaire filmjein nőttem fel, és amikor befejeztem az általános iskolát, épp akkor indult a balettintézetben a színpadi tánc. Egyébként felvételiztem a Toldi-gimnáziumba is, oda is fölvettek.

- Régen a kezdőknek kötelező volt vidékre szerződniük, az ön idejében már nem volt szokás, mégis Szolnokon kezdett.

- Kihagyhatatlan ajánlatot kaptam: Schwajda György szerződtetett a Szigligeti Színházhoz. Ennek az volt az előzménye, hogy Törőcsik Mari ajánlására Nagy-Kálózy Eszterrel fölváltva játszottunk az Üvöltő szelekben. Szolnok volt nekem a színművészeti: Darvas Ivánnal, Garas Dezsővel, Törőcsik Marival lehettem egy színpadon, Shakespeare-t játszhattam.

- 31 évesen 26-27 főszerep áll Ön mögött. Maradt olyan szerep, amire vágyik?

- Van egy-két olyan, amely álmom volt, viszont ma már nem is annyira a szerepek a fontosak, sokkal meghatározóbb, ki a rendező, kik a partnerek.

- Tekintélyes pályát tudhat maga mögött. Változtatna-e rajta?

- Az elmúlt húsz év során volt olyan szerep, amelyben megbuktam, volt, amiben nem voltam jó, de akkor ezekre is komolyan készültem az akkori legjobb tudásom szerint.Változtatni mégsem változtatnék a dolgokon csalódásaim és fájdalmaim ellenére sem, mert ezek át- és megélése is hozzájárult személyiségem formálásához.

- Ma bevett dolog, hogy a művészek válogatásokra, meghallgatásokra járnak.

- Hozzátartozik a zenés színházhoz. Nem biztos, hogy aki jó az egyik szerepben, az a másikban is feltétlenül az lesz. Az Operettszínház igazgatója, Kerényi Miklós Gábor viszont ma már csak akkor rendez ilyet, ha a szerzők kérik, mert ismer bennünket, tudja, mire vagyunk képesek. Én nem szeretem ezeket a válogatásokat, de tudomásul kell vennünk, ilyen a világ.

- Egy darabig nem kell meghallgatásra mennie...

- Augusztusban még fellépünk, eleget teszünk megkötött szerződéseinknek, ősztől azonban csak kisfiamra, Marcira és a születendő babára koncentrálok. Júliusban három hetet Spanyolországban nyaralunk, ugyanoda járunk vissza tíz éve, egészen olyan, mintha már hazamennénk. A párom augusztusban Szegeden föllép a Rudolf című musicalben, oda még elkísérem.